Még mindig kótyagos vagyok a nyaralástól, mert annyira gyorsan telt el. Pedig jó volt, végre csak a család, senki más.
De már munka van, nem is kevés. Ráadásul még fáradt is vagyok de nagyon.
Tegnap volt számomra az igazi csúcspont, és az igazi pillanatok, hogy be kellett látnom képtelen vagyok az apámmal való beszédre, és kommunikációra. Miután eleget sértegetett, és gyalázott, már lenyugodva elvárja tőlem, hogy csináljam a dolgokat amire neki szüksége van. Mehkapja, hogy végre békén hagyjon, és ne kelljen vele sűrűn találkozni.
De legalább az építkezés haladna, és sikerülne eladni a lakást, és a házat, aztán soha többet nem kell beszélnem, vagy találkozni velük.
Így aztán most már minden erőmmel hajtom az építkezést, és azt, hogy minél hamarabb eladjam a házat, és örökre megszabaduljak attól, hogy el kelljen viselnem azt amit a szüleim szeret néven múvelnek Velem évek hosszú sora óta.
Ez van...
