Quigi

Ez is csak egy olyan nap mint a többi...
Vagy mégsem, hiszen tegnap megtörtént az, amit nem hittem volna magamról, mert általában nem vagyok ennyire kemény...
De mégis megtettem, és most jól érzem magam, de nem lettem boldogabb ...
Fáj látni apám arcát, hogy megkapta az ultimátumot, és nem tud mit kezdeni vele, hogy 22 év után egyszerű puccsal eltávolítottám a cég éléről, holott már régen én csinálom, csak nem tisztáztuk soha azt, hogy ki mit csinál, és meddig terjed a jogköre.
Nehéz volt, és talán nem volt elég cizellált ahhoz, hogy annak mondjam ezt, akinek az életemet köszönhetem.
A kimondott szót visszavonni nem tudom, és nem is akarom, hiszen ez a saját jövőmért lett kimondva, de mégis...
Bár az előbb bejött az irodába, de már elrohant, és azt láttam rajta, hogy elfogadta azt, hogy az volt, ennyi volt, és most egy másik rendszerre kell átszoknia. Tudom, hogy nehéz lesz, és talán nem is fogja teljesen megszokni, én mindenesetre igyekszem megkönnyíteni neki a dolgokat.
Most megyek, mert nem sokat ettem ma még, és gyomorbetegen nem biztos, hogy ez hosszú távon eredményes megoldás, bár sokkal fegyelmezettebben eszem, mint régen.