Most keveredtem haza edzésről, és miután életem Párja éppen a rendes felkészülését végzi a vizsgaidőszakban, így most még ráérek kicsit.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az apám inkább feláldozta a kapcsolatunkat, és a közös családi vállalkozást, a saját maga által elképzelt vízióért. Így most állást keresek, de nagyon nehéz lesz, mert ha valaki 4 évig csinálta a családi vállalkozást, annak most sokkal nehezebb a dolgaival elszámolni, és az állásinterjún elmagyarázni a másik félnek, hogy miért megy el a sajátjából, és keres mást, vagyis tovább lép.
Ez rendkívül nehéz, és elég reménytelen, de nem voltam soha az a típus, hogy nyavalyogjak, és várjam a csodát. Így ma elküldtem vagy 5 pályázatot, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
Ami viszont pozitív, hogy kezd egyre rutinszerűvé válni az alapmozgás, és most már nem arra kell koncentrálnom egy imitált verekedésnél, hogy ja csak védeni tudjak, hanem már valamennyire ösztönös, és így alkalmam nyílik a másik félt is zavarba hozni, betámadni, stb...
Talán egyszer mehetek én is végre megcsinálni az első vizsgát, és így végre beléphetek egy másik csoportba. De addig még pár liter vizet kiizzadok, és pár órát még fogok edzeni mire oda eljutok, de elfogok jutni.
Ahogy lesz őj melóm, és lesz egy boldog nyugodt életem, egy csodálatos családdal. De ez még hosszú út, aminek az elején tartok...
