„Tudom, hogy meg fogom találni azt a pillanatot,
amikor a házasságunk alatt beszakadt a jég, és mi továbbra
is úgy sétáltunk egymás mellett a hideg vízben,
mintha mi sem történt volna. Tudom, hogy megtalálom
ezt a pillanatot, még mielőtt odaérnék abba a faluba,
ahol lezárok egy ciklust - vagy éppen kiteljesítem.”
Jég. Vagy talán mocsár. Ki tudja? Mindkettő elnyel, de másként, és másképpen ölnek. Mindkettőben küzdhetünk, csak mindkettő elnyel, és megfojt. Hiába küzdesz ellene, nem tehetsz semmit. Megfojt. Mosolyogva és ártatlan szemekkel. Mert a mocsár tudja, hogy kell neki a test, mert az ad neki erőt, és kitartást. De ha egy pillanatra megállunk, és körbenézünk higgadtan, akkor látjuk, hogy tulajdonképpen ott egy faág, amibe belekapaszkodva kihúzhatjuk magunkat. Nem lehet pánikba esni, mert akkor a faág messze lesz, és nem segít. Mit érzek? Végtelen ürességet. A veszteséget nem lehet mérni. Mert a veszteség egzakt. Elveszítettem a társamat, vagy mégsem. Küzdelem nélkül nem adom magamat. Harcos vagyok! A lányomnak egy erős és tiszta apa képe kell, hogy a példa legyen. Ez pedig nekem kell lennem. Az lettem!
Boldog vagyok. Kaptam egy lehetőséget. Változást akartam. Nem erre vágytam, de változzon minden, vagy semmi. A 19re lapot kell húzni. Én pedig húzok. Nem veszíthetek. Csak élek a lehetőséggel. Nemes küzdelem, és biztos győzelem. Vagy egy megújult és tiszta kapcsolat, vagy pedig egy teljesen új partner, és teljesen új kapcsolat. Tiszta lapok, és tiszta játék. Én nem veszíthetek. Még nem. Mert nem születtem vesztesnek, csak azzá váltam. De most visszaváltoztam. Erősebb vagyok, mint valaha, és büszkébb, mint bármikor. Aki velem akar megküzdeni, az készülhet élete legkeményebb, és legnemesebb csatájára. Mert én a fény harcosa vagyok. S mint ilyen, nem tehetem meg, hogy ne legyek tiszta és nemes lelkű. Az életem vonata egy állomáshoz ért, és most eldől, hogy ki megy, és ki marad. Én maradok, csak a vonat lett szebb, kényelmesebb, és tisztább. Van hitem, szívem, és lelkem. Visszakaptam őket, újra élek. Boldog vagyok, amikor felkelek, és boldog vagyok, amikor lefekszem, mert van mire büszkének lennem. Az utam egyenes, az elágazások útirányjelző táblákkal vannak tele. Megszerettem magamat, és megszerettem az életem, a lelkem. Szeretet vesz körül, és már nem érdekel az, hogy kik és mit gondolnak rólam. Mert én átkeltem a sivatagon. Én tudom, mi van a homokdűnéken túl! Aki nem, annak a véleménye mit sem ér. Nagyképű lennék? Nem. Csak reálisan látom a helyzetemet, mert tudom mennyi küzdelem, van már mögöttem. A harc folytatódik, és sosem lesz vége. De a boldogság örök! A szerelem éltet. Ha nincs, akkor a lehetősége. Szerelemes vagyok a boldogságba, és ezt nem veheti el senki tőlem.
