Már itt vagyok. Kicsi kavarodás, és zavar után szerencsésen megérkeztem az unokanővéremhez Poole-ba. Jó itt, de az, hogy nincs itt a családom, nagyon nehézzé teszi az amúgy király kalandot. Ez eddig életem egyik legnagyobb kalandja, és bármi lesz a vége, büszke vagyok arra, hogy belevágtam.
Kedden már megyek egy állásra regisztrálni magamat, és valszeg szerdán már kezdek is.
Nem nagy a pénz, de elkezdeni jó, a többit pedig meglátjuk. Közben szervezem az üzletet, ami miatt az egész kijövetel történt.
annyira szép helyen lakom, kb. 300 méter a tengerpart, és az egész parkositott, és kultúrált. Ma biciklivel bementünk a városba, és megnézegettem a belvárost és a kikötőt. Voltam a sajtpiacon, és a bevásárlóutcában is. Szép nagyon.
De a család nélkül semmi nem olyan. De a webkamera és a skype csodákat tud tenni, és közelhozza a távolit is. Igaz megérinteni nem tudom Őket, de látom, és ez erőt ad.
Most boldog vagyok, jól érzem magamat, bár nem vagyok még egálban magammal, de alakul. Újra indul az életem, és megint a kezembe fog kerülni az életem, és a sorsom.
