„Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; hozzád nem is közelít.
Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget sátorodhoz;
Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.”
„Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”
Az erő. Sugárzik, akiben van. Régen nem értettem mi az erő. Mitől erős valaki. Aztán megértettem. Csoda történt velem. Hinni kezdtem. Magamban. Ez az erő alapja. A hit. Nem a vak hit. Hit magunkban. A bennünk élő isteni erőben. Amit kaptunk, de nem élünk vele. Pedig ott van. Az erő veled van. Mindig. Mindenhol. Aki a legnagyobb veszélyben mosolyogni tud az legyőzhetetlen. Ha pedig a halál mosolyog ránk, akkor csak egyet tehetünk, visszamosolygunk. A mosoly szabaddá tesz. Fél tőle az, aki el akarja nyomni a másikat. Az igazi szabadság az, ha felszabadultan tudunk nevetni és sírni. Nevess. Jobb lesz. Másnak is. Ha csak egy ember kezd el mosolyogni, már megérte. Mert Őt is gazdaggá tette a mosoly. A múltból tanulni kell, nem rágódni rajta. A jövő pedig a kezedben van, csak mosolyogj, nevess, legyél boldog.
Mi a boldogság? Szerintem csak annyi, hogy jól érzed magadat, és elfogadod magadat. Én nem szomorkodom, pedig lenne miért. De akkor csak rosszul érzem magamat, pedig vidáman a probléma is könnyebben megoldható. Akkor? Én megelégszem azzal, amit kapok az élettől. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék többet elérni, de amit kapok, azt igyekszem megbecsülni.
Buddha mondta egyszer: „Az egyik ember ezreket győz le a csatában, a másik pedig önmagát győzi le, bizony a másiké a nagyobb siker. Mert a magunk felett aratott győzelem mindennél többet ér. „
Én legyőztem magamat, és mindennap újra megküzdök a démonaimmal. De ez kell. Küzdelem nélküli győzelem semmit nem ér. A démonok azért vannak, mert szükség van rájuk. A küzdelem nemesíti a lelket, és a jellemet.
