Nagyon sok idő telt el..
Érdekes látni az akkori önmagamat, és a mai gondolataimat. Nem érzem rajta a változást, ma is ugyanazt tenném, mint akkor, és ma sem teszek mást.
Ez már így is fog maradni azt hiszem. De most egy olyan melót végzek, amely tetszik, és itt elfogadnak, és tisztelnek. Nem az alap tiszteletért kell megküzdenem nap nap után, hanem a további sikerekért, és eredményekért. Ez nagyon nehéz, és sokszor rendkívül bonyolult. Én ma, egy 7 hónapos kislány édesapjaként, és nős emberként büszke vagyok magamra. Büszke, mert a barátaim, vagy azok akiket annak gondoltam már nem ennyire érzik jól magukat. Ez nagyon szomorúvá tesz, mert hiszem azt, hogy mindenkinek jár a boldogság.
Bár van barátom akinek most született meg a kislánya, és van amelyik végre elhatározta azt, hogy végre megnyugszik, és családot akar, és a csaj meg lelépett.
Fura ez a világ. Mintha sokan a boldogság előle menekülnének, és várják, hogy majd minden megoldódik helyettük, a saját szájízük szerint. pedig a boldogság rajtunk is áll. Sőt!
Mindenesetre ma van a kislányom névnapja, és milyen a sors humora, ma van a népesedési világnap. :-)))) Így ma kap egy kisvakondot kék zsebesnadrággal. :-)))
