Sejtettem, csak nem hittem el. Napok óta furcsa érzéseim voltak, de nem tudtam mire vélni. Ma kiderült, kirúgtak mondvacsinált indokokkal, és nevetséges vádakkal. Mondjuk ez nem segít a gondjaimon, hiszen megint kezdődik elölről az álláskeresés, és az interjúk. De mivel tehetetlen vagyok, így sok lehetőségem nem marad arra, hogy tegyek valamit.
Lassan megyek haza, átadom a kollegámnak a dolgokat, és egy nagy levegőt véve továbblépek.
A továbblépés nem egyszerű, hiszen hiába vagyok egy talpraesett ember, bár néha úgy érzem, semmit sem tudok, de igyekszem mindig talpraesni, vagy felállni a földről. Most ez történik, és nem tudom hogyan tovább, és nem tudom mi lesz. Ez most egy mélyütés volt, de csak görnyedek, nem esem össze, és nem fetrengek. Csak nem értem. De az emberek ilyenek, megint tanultam, megint csalódtam, mint már annyiszor...
