Quigi

 Elbaszni könnyű, helyrehozni piszok nehéz. És az eredmény sem biztosan pozitiv.

De le kell győzni a félelmeket, a rossz beidegződéseket, és a gátakat. Vissza kell szerezni az önbecsülést, és utána a másik tiszteletét, megbecsülését. Talán még nem késő. De a félelem, és az akarat közötti ingadozásban nehéz megtalálni az arany középutat. 

Nos, jelenleg küzdök, egyszerre több fronton, és igyekszem mindenhol helytállni. Mert másként nem fog menni. Én pedig Ritussal, és Lilivel egy családként akarok élni az életem utolsó pillanatáig. Mert tudom, hogy mit jelentenek a számomra mindketten. 

Ezért most még jobban próbálom a munkakeresést csinálni, és egyenlőre vannak biztató és megnyugtató jelek. De nem lehet még hátradőlni, mert az új helyen meg kell felelnem, és nem csak ott kell a megbecsülést kivívnom, hanem otthon is bizonyítanom kell, hogy tényleg megváltoztam, és megállom a helyem.

Kedden, szerdán és pénteken megyek interjúzni, és hiszem, hogy az állásom megvan, és mehetek.

Tehát most hajtok, és küzdök, de tudom, hogy miért csinálom, és tudom, hogy sokkal többet ér az a cél, amit elszeretnék érni.

 Pál apostol korinthusiakhoz írott első levél 13. fejezet:

Ma reggel elment egy ismeretlen és mégis szeretetre méltó élet. Egy kóbor kutya. Elütötték. Otthagyták haldoklani. De én nem tudom nézni, ha egy ártatlan szenved. Megálltam, betettem a kocsiba, és elvittem az állatorvoshoz. De útközben meghalt. Belefulladt a saját vérébe. És nem tehettem semmit. Pedig aki elütötte, az lehet, hogy megmenthette volna az életét, vagy lerövidíti a szenvedését. De nem tette. Helyette én álltam el a forgalmat a hídon, és vittem el, pedig az egész jobb egy véres volt, de mi ez ahhoz képest, hogy az állat szenvedett hang nélkül. Mert már levegőt nem nagyon kapott. A szívem szakadt meg. Nem is tudtam ma dolgozni, mert nem ment. Megmostam a kezem ezerszer, de az a furcsa és kellemetlen vér és kosz szag nem tűnt el a kezemről. Ő ezt hagyta nekem emlékbe és kszönetként, hogy ha csak 5 percig is, de volt gazdája, aki aggódott érte, és ismeretlenül is segített neki amikor szüksége volt rá? Mi mikor teszünk ilyet? A társai, másik három kóbor kutya közül kettő elállta az utat, hogy Ő felmásszon valahogy a járdára, és meghalhasson a fűben. Rengeteg autó csak kikerülte, vagy rájuk dudáltak, de nem hagyták magára Őt, pedig már nem volt sok hátra neki. Milyen lelketlen szardarabok ezek az emberek? Nem csak az aki elütötte, hanem az, aki szintén otthagyta, és nézte ahogy szenved. Amikor olvasod ezt a történetet, jusson eszedbe, hogy a szeretted is lehetett volna ez a kutya, és Ő ismeretlenül adott nekem valamit. Azt, hogy a világon a szeretet nem csak illúzió, hanem egy igazi csoda, hétköznapi csoda. Más ember lettem, rájöttem, hogy az életemcsak így teljes, hogy önzetlenül segítek másokon. Mert magamon Ő segített, és a kislányom.

A lelkem nagyon fáj, de boldog vagyok, hogy a gazdájává fogadott engem, hacsak öt percre is.

Isten vigyázzon a lelkére!

Eltűntem.

Rendeztem a családi dolgaimat, és az életemet. Szóval 1 hónapja új munkahelyem van, és nagyon szeretek ott dolgozni. Kiváló főnököm van, és pár normális közvetlen kollegám. Van pár irdatlan nagy seggfej, de ők nem érdekelnek. Csak a magam dolga. Szomorú voltam, amikor eljöttem a konyháról, de megérte. Megkötöttem az első szerződésemet, és haladok a következők felé. Kicsit hiányzik Anglia, és a környezet, de semmi pénzért nem mennék vissza, csak ha tényleg jön a családom. A házasságunk kifújt, és csak hazudunk magunknak, egymásnak, de legalább a kislányom is teljesen kiegyensúlyozott mióta itthon vagyok. 

Nagyon el akarok menni ebből a helyzetből, de mindig van valami, ami arréb tolja az időt. De le akarom zárni, mert ez igy nem mehet tovább. Azt hittem, hogy rendbejöhet, és újra boldogok leszünk, de nem. Dolgozom, és magamt már felépitettem, most az életem következik.

 Már régen nem írtam semmit, de enek az az oka, hogy amióta itthon vagyok állandóan dolgozom, és amikor nem, akkor vagy alszom, vagy a kiscsaládommal töltöm az időmet. De most egy rövid bejegyzést azért biggyesztek. Szóval 2 hétig mosogató voltam aztán előléptem zöldségpucolónak, legalább nem kell folyton mosogatni, csak kora reggel, azt meg ki lehet bírni. De most rebesgetik, hogy komolyabb beosztást fogok kapni, és sokkal jobb pénzt, Igaz a felelősség is nagyobb lesz, de most nem lehet mérlegelni.

Úgyhogy most nem sokat tudok írni, de azért igyekszem.

Reggel indulok fel Londonba, és megyek haza, mert elég volt ennyi idő távol a kislányomtól és a hazámtól. De, hogy mi lesz a továbbiakban, azt majd az élet hozza. De ennyi elég volt ebből a kalandból.

 Csütörtökön este megérkeztem ide Poole-ba. De leginkább hazamennék, mert nagyon hiányzik a kislányom, és a feleségem. De hétfőn 10ig nem tudok lépni semmilyen irányba, mert akkor dől el, hogy felvesznek-e az agincare-be, vagy sem. Ha igen, akkor maradok, mert túl jó pénzt adnak ahhoz, hogy kihagyjam. De ha esetleg nem, amire érzésem szerint nem túl sok esély van, akkor megyek haza, mert nem tudok finanszirozni pár hetet, amig akad másik meló. 

Van pár ötletem, hogy mit kellene csinálni, és amibe a nagyon szűkős anyagi kerettel is el lehet indulni, és egy normális jövedelmet lehet realizálni. De még minden képlékeny, és hétfőig az is marad. Aztán meglátjuk a továbbiakat, és eldöntjük a feleségemmel, hogy mi legyen a következő lépés. Mert nem akarok megint várni, és kinlódni, hogy nincs meló, meg ilyenek. Ez az év érzésem szerint a felkapaszkodás és a jó kezdet éve lesz. Érzem, hogy ez az év, nagyon különleges év, és eddig csupa jó dolog történt velem, és csupa jó hireket kaptam. Tehát már csak 2 nap, és lehull a lepel! Eldőlnek a dolgok, és tovább lépek. Bármerre is, de megyek, nem akarok már ácsorogni, és várni. Tenni akarok, és teszek is, mert eldöntöttem, hogy az életemet én fogom irányitani, nem pedig csak sodródom az árral.

Minden edves olvasónak Boldog ÚjÉvet Kívánok!

- Ez az ismeretlen katona ingének egy darabja. Halála előtt megkérte a nőt: „Vágja szét apró darabokra a ruhámat és ossza szét azok között, akik hisznek a halálban, és akik ezért minden napjukat úgy élik meg, mintha az utolsó lenne. Mondja meg ezeknek az embereknek, hogy az előbb megláttam Isten arcát, ne ijedjenek meg, de ne is tétlenkedjenek. Keressék az egyetlen igazságot, amely a szeretet, és éljenek az Ő törvényei szerint."

Azt mondta nekem néhány napja, hogy nem szeret. Pedig úgy érzem, hogy nem mond igazat. De már nem tudok mit tenni. Nem fogok könyörögni. Felesleges. Tudom mit vesztettem el, de tudom mit nyertem így. Megyek tovább, nem állok meg, és siratom a múltat, és a kapcsolatot, a társat, az emlékeket. Megyek, és nem nézek hátra. Nem könnyebb, de jobb így. Egy új élet, új lehetőség kapuja nyílt meg előttem, én pedig habozás nélkül belépek rajta, és folytatom a vándorlást. Nem hittem volna, hogy ilyen leszek, és ennyire könnyen fogom fel, hogy ennyi volt. Talán az segített, hogy távol vagyok, és nem kell szemtől-szemben állni. Bár mikor hazaérek, akkor nehéz lesz, de addig sok idő van még. Lesz lehetőség a felkészülésre, és a rendezésre. Azaz a lezárásra, és a megegyezésre.

Csak a kislányomat sajnálom nagyon. Ő nem érdemli meg ezt. De jobb, mintha csak azért maradunk együtt, hogy Ő ne sérüljön. Az pedig nagyobb baj lenne. Tudom, hogy mindketten felnőtt, és kultúrált ember módjára fogunk megegyezni, és folytatni a dolgokat. Bármikor láthatom a kislányomat, és bármikor lehet velem. Nyilván előzetes megbeszélés alapján, hiszen ha esetleg közös programjuk van Ritussal, akkor nem fogom elhozni. Majd legközelebb leszek vele. Vagy elhozom a bölcsiből, oviból és nálam alszik, és másnap beviszem Őt. Mindenem ez a kislány. A legboldogabb emberré tett az, hogy Ő van nekem. 

„Tudom, hogy meg fogom találni azt a pillanatot,

amikor a házasságunk alatt beszakadt a jég, és mi továbbra

is úgy sétáltunk egymás mellett a hideg vízben,

mintha mi sem történt volna. Tudom, hogy megtalálom

ezt a pillanatot, még mielőtt odaérnék abba a faluba,

ahol lezárok egy ciklust - vagy éppen kiteljesítem.”

Jég. Vagy talán mocsár. Ki tudja? Mindkettő elnyel, de másként, és másképpen ölnek. Mindkettőben küzdhetünk, csak mindkettő elnyel, és megfojt. Hiába küzdesz ellene, nem tehetsz semmit. Megfojt. Mosolyogva és ártatlan szemekkel. Mert a mocsár tudja, hogy kell neki a test, mert az ad neki erőt, és kitartást. De ha egy pillanatra megállunk, és körbenézünk higgadtan, akkor látjuk, hogy tulajdonképpen ott egy faág, amibe belekapaszkodva kihúzhatjuk magunkat. Nem lehet pánikba esni, mert akkor a faág messze lesz, és nem segít. Mit érzek? Végtelen ürességet. A veszteséget nem lehet mérni. Mert a veszteség egzakt. Elveszítettem a társamat, vagy mégsem. Küzdelem nélkül nem adom magamat. Harcos vagyok! A lányomnak egy erős és tiszta apa képe kell, hogy a példa legyen. Ez pedig nekem kell lennem. Az lettem!

Boldog vagyok. Kaptam egy lehetőséget. Változást akartam. Nem erre vágytam, de változzon minden, vagy semmi. A 19re lapot kell húzni. Én pedig húzok. Nem veszíthetek. Csak élek a lehetőséggel. Nemes küzdelem, és biztos győzelem. Vagy egy megújult és tiszta kapcsolat, vagy pedig egy teljesen új partner, és teljesen új kapcsolat. Tiszta lapok, és tiszta játék. Én nem veszíthetek. Még nem. Mert nem születtem vesztesnek, csak azzá váltam. De most visszaváltoztam. Erősebb vagyok, mint valaha, és büszkébb, mint bármikor. Aki velem akar megküzdeni, az készülhet élete legkeményebb, és legnemesebb csatájára. Mert én a fény harcosa vagyok. S mint ilyen, nem tehetem meg, hogy ne legyek tiszta és nemes lelkű. Az életem vonata egy állomáshoz ért, és most eldől, hogy ki megy, és ki marad. Én maradok, csak a vonat lett szebb, kényelmesebb, és tisztább. Van hitem, szívem, és lelkem. Visszakaptam őket, újra élek. Boldog vagyok, amikor felkelek, és boldog vagyok, amikor lefekszem, mert van mire büszkének lennem. Az utam egyenes, az elágazások útirányjelző táblákkal vannak tele. Megszerettem magamat, és megszerettem az életem, a lelkem. Szeretet vesz körül, és már nem érdekel az, hogy kik és mit gondolnak rólam. Mert én átkeltem a sivatagon. Én tudom, mi van a homokdűnéken túl! Aki nem, annak a véleménye mit sem ér. Nagyképű lennék? Nem. Csak reálisan látom a helyzetemet, mert tudom mennyi küzdelem, van már mögöttem. A harc folytatódik, és sosem lesz vége. De a boldogság örök! A szerelem éltet. Ha nincs, akkor a lehetősége. Szerelemes vagyok a boldogságba, és ezt nem veheti el senki tőlem. 

„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten,

hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit

választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az

erőseket” – olvasta vékony hangon, hangsúlyozás nélkül a

barát. – „Mi bolondok a Krisztusért...” „...szinte a világ

szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész

mostanig”. „Mert nem beszédben áll az Istennek országa,

hanem erőben.”

Nos? Már csak 26 nap, és lehull a lepel. Véget ér a történet, és a színlelés. Szemtől-szemben már nem lehet kertelni, és mellébeszélni. Én pedig erős lettem, képes arra, hogy ha kell emelt fővel veszítsek, és új életet kezdjek. Vagy ha már megváltoztam, akkor a családom boldogulásának legyek az élharcosa. Mert ezt szeretném, de nem csak rajtam múlik. 26 nap, és egy új irányba fog folyni életem története. Ezért érdemes élni. Elfogadom a kihívást, és győzni fogok. Nemes küzdelemben, és tiszta játékban. Az én lelkem tiszta, és a fény harcosává fogok válni. Mert a szívem is tiszta lett. Tudom mit akarok, hogyan jutok oda, és az úton mit kell tennem, hogy a célomat elérjem. 

„Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy

tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a

sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt

a Bölcs, akit keresett. Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott,

a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és

mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes

dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei

sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két

óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen

meghallgatta, amikor vendége el_adta jövetelének okát, de azt mondta, éppen

nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki,

hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. „De szeretnélek

valamire megkérni – tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy

kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. – Fogd ezt a kanalat, és

figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat.” A fiatalember így járkált föl-le

a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszaért

a Bölcshöz. „Nos hát – kérdezte a Bölcs –, láttad a perzsaszőnyegeket az

ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített?

Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?” A fiatalember

szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne

löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. „Akkor menj vissza, és nézd meg

világom csodáit – mondta a Bölcs. – Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a

házát nem ismered.”

A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára

indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden m_vészi alkotást a

mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a

gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a

m_alkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz,

részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott. „De hol van a rád bízott két

csepp olaj?” – kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta,

hogy az olajat kilöttyintette. „Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok

neked – mondta a Bölcsek Bölcse. – A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan

lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy

pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.”

Azt hiszem jelenleg ez határozza meg a változást az életemben és a lelkemben. Nincs itthon net, és csak a lake parkban lévő ingyenes hotspotnál tudok netezni, ami eléggé megnehezíti a blogolást. De azt gondolom, hogy segít abban, hogy tisztán lássak, és felelősséggel tudjak dönteni a dolgaimról, és az életemről. Kezdem azt érezni, hogy túlságosan eltávolodtunk egymástól a feleségem és én. De még mindig nagyon szeretem, de már nem ugyanaz, mint volt. Látni akarom az élet szépségeit, és élni akarok. Nem csajozni, vagy ilyesmi. ÉLNI!

Már csak 27 nap van hátra, és minden eldől. Azt hiszem Ennek is meg van minden előnye. Várunk, és döntünk. Hiányzik a családom. De élni akarok! Az élet pedig játék, nem szerencsejáték, csak játék. Játék a pillanatokkal, a másikkal, a családdal, gyerekekkel, és önmagunkkal. Eddig kínlódtam, de most rendbe rakom az életemet, akár házasságban, akár elváltan, de mindent rendbe fogok rakni. Mert ez csak így mehet tovább. 

 Ma kaptam még munkát az elfekvőben. Kedden, csütörtökön, és pénteken 9-17ig takaritok, hétfő, szerda, szombaton pedig konyhai kisegitő vagyok. Ez pedig már 54 óra hetente, és kb. nettó 5 font óránként. 

A szüleim megvették a repülőjegyemet Brüsszelből Budapestre, Addig meg vagy vonat-busz combóval jutok el, vagy pedig felülök egy buszra, és Brüsszelben leszállok róla, és onnan kivonatozom a zaventemi reptérre. Már mindegy, csak otthon legyek, és végre az én drága kis feleségemmel, és az én gyönyörű kislányommal lehessek.

 Már csak 35 nap és megyek haza. Elég kacifántosan, de megyek. 

Nagyon hiányzik a családom, de sajnos a távkapcsolatok legnagyobb veszélye, a kezdeti elhidegülés elindult. A feleségem azt mondta tegnap, hogy nem tudja, hogy mit érez. Sok oka van annak, hogy idáig fajultak a dolgok, és a távolság sem sokat segit ezen. 

3 hónapja amióta nem tudtam küldeni pénzt haza, minden probléma ls gond a nyakába szakadt. Ez pedig teljesen felőrőlte az erejét, és az egészségét. Most itt állok Tőle 2000 km-re, és nem tudom átölelni, és megnyugtatni. De már csak 35 nap és megyek haza. Tudom, hogy amikor meglátjuk egymást, elmúlik minden rossz, és minden rendbe fog jönni. Nem lesz rövid idő, de el kell kezdeni. Nagyon sokat tettem azért, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Sok mindent elrontottam, és sok mindenki életét keseritettem meg, de ennek már vége. Ez a kint töltött közel 5 hónap arra is jó volt, hogy ráébredjek, hogy mit kell tennem, és miben kell megváltoznom. 

Az elmúlt kb. 5 hétben teljesen megváltoztam, és teljesen kicserélődtem. Más ember lettem, másként gondolkozom, és másként cselekszem mint eddig. 

Megtanultam az önmenedzselés lényegét, és teszek arról, hogy ez igy is maradjon.

Szereztem a barátaimnak állást, és igy az egyik lány takaritói állását, ami kb napi 2 óra, elcserélem, mivel az a meló mellett amit szereztem nem lehet ezt is csinálni.

A hazamenetelem pedig elég kacifántos lesz, mivel londonból vonattal megyek Bruxelles-be, és onnan helyi vonattal a repülőtérre, oda pedig az apám fog abszolválni egy teherautót amivel megyek haza. Viszont 3 órát fogok csövezni Londonba, mert este tudok csak felmenni a busszal, viszont a vonat csak reggel 6.20-kor fog indulni a St. Pancrass-ról. Addig ücsörgök, és olvasgatok addig. Viszont 0.30-kor bezárják az állomást és csak 3.45-kor fogják kinyitni. Addig az utca melege fog várni. :-)

Viszotn 2.24 óra alatt fogok Bruxelles-be érni, és már csak 1 óra aztán robogok hazafelé az én kis Liluskámhoz és Rituskámhoz. 

Mindennap magamban imádkozom, hogy a dolgok rendbejöjjenek, és megint boldogok legyünk, mint régen.

Tehát már csak 35 nap!

 Az úgy kezdődött, hogy lenyomtam két éjszakai műszakot a kerry-ben, és rájöttem, hogy nem megy. Mivel sok a lengyel ott, szivatják a magyarokat, egy-két kivétellel. Még a csoportvezető is lengyel, ezért nincs esély arra, hogy megvédje magát az ember. Szóval a két éjszaka alatt folyamatosan szivattak, és szemétkedtek velem. Nem vagyok aza pipogya, beszari fajta ember, de nekem is van önbecsülésem, és elvárom,hogy csak azalapvető tiszteletet apjam meg. De azt kapjam meg. Aztán szerdán mentem dolgozni az elfekvőbe, és mikor indultam, szóltam a szobatársamnak, hogy ha kell a kerrys állásom, akkor szóljon. Mert átadom neki. Ő pedig bement, és lerendezett mindent, át ment ide dolgozni. Igy most keresek másik állást, van is pár ajánlat, holnap többet fogok tudni róla. 

Viszont az elfekvőben nagyon szeretek dolgozni, és szeretnek az ottani kollegák is. 

 Szóval belevágni? Hát...

Én megtettem, de nem maradok sokáig, aki itthon hagyja a gyerekeit és a feleségét, az készüljön fel a legrosszabbra...

Munkát találni lehet, sőt viszonylag egyszerű,de...!

Ne kövesse el senki azokat a hibákat amit én.

Kezd igy ha eldöntötted,hogy indulsz. Hidd el, ezt igy érdemes. Szobát bérelj egy osztott házban. Ne keress önálló lakást felesleges erre egy zsák pénzt elszórni. Ezt akár otthonról is megteheted, de egyszerűbb keresni egy itt élő ismerőst. Legyen friss útleveled, személyid, és jogositványod. 

Döntsd el, hogy ahol van ismerős ott van-e munka, és az milyen jellegű. A legegyszerűbb a google-n beirni az állás nevét és a városét ahová mész. Igy gyorsan kiderül van-e esély arra, hogy ott találj egy állást minél hamarabb. 

Mindenhol irják, hogy minimum egy ezres legyen nálad fontban persze. Szerintem kevesebb is elég ha bulldog természetű vagy, de tény,hogy a legjjobb ha minimum van ennyi pénzed. 

A papirok.

Jogositvány. Ez sima ügy, bemész egy posta hivatalba, vagy letöltöd a netről a sima B kategória esetén D1-es nyomtatvány kell, a hivatásoshoz D2-es. Én megjártam, rosszat töltöttem ki. Aztán a postán befizetsz 50 fontot csekken, és kb 5-10 fontot postaköltségre. A fénykép egy darab igazolványkép kell, amin nem mosolyogsz vagy egyéb fintorgások vannak. Persze teljesen fehér háttér kell. Ez is fontos, mert akkor is visszadobják, ha a kék a kép háttere. Ja! a B kategóriát 40 évre adják meg. Csak a fénykép miatt kell cserélni.  A levélben legyen benne a magyar jogsi és a személyi vagy az útlevél. De én azt tenném, hogy elmennék a legközelebbi DVLA irodába, és ott helyben lehet elintézni a cserét, és nem kell a személyit leadni, igy viszont csak 54 font az egész művelet, plusz az utiköltség. Ha megvan a jogsi azon van cim, és lehet minden mást intézni.

NI number. Ez is egyszerű. Be kell jelentkezni egy központi számon 0845 600 0643 és a kilences menü választásával máris lehet kérni egy időpontot. Elfognak kérni pár adatot, név, születési idő, cim (angliai cim). Aztán küldenek egy levelet is tájékoztatásul. Ha megvan a jogsi akkor nem kell más,csak egy bankszámla szerződés, meg ha van munkahely, akkor a munkaszerződés. Nekem nem volt melóm, de megigértem, hogy 2 héten belól kezdek majd. :-) Szóval ott jól kifaggatnak, de nem kell félni, mivel segiteni akarnak, nem esznek meg, és kevés angollal is el lehet boldogulni. Kb fél óra az egész.

Bankszámla nyitás: A jogsival bemész, vagy az ni interjú levéllel, és megnyitod. Én a Lloyds-ot javaslom, sok van belőle, és korrektek. Ha kérdezik ki a munkáltatód, ha még nincs melód, blöffölj, Nézzél meg egy olyan gyárat, ahol sok a lengyel és egyéb bevándorló, és mond be a nevét, és a cimét. :-) Itt Poole-ban a Kerry Food a nyerő név. :-)

WRS kártya. Nos ez a leggázabb. Drága, és csak akkor tudod kiváltani, ha van munkád.:-)

110 font postaköltséggel együtt, de ne aggódj. Hivatalosan a munkakezdés után egy hónapon belül be kell jelentkezni a Home Office-hoz a WRS kártyához. De! Ha nem teszel igy, és csak két hónap után jelentkezel, senki nem fog zaklatni. Igazából ez csak egy procedúra semmi több. A munkáltatód összeállitja a papirokat, Te hozzárakod a személyidet, és feladod. Ennyi. 

DE ami a legfontosabb! Soha ne add fel, és ne csüggedj. Én két hónapig nem találtam állást, és most egy álom munkám van. Tény, hogy egy elfekvő nem egy álom hely. De kilenckor kezdek, hétkor otthon vagyok, nem döglök bele a munkába, ha akarok az ebéd ideje alatt aludhatok a staff room-ban, kajálhatok amit akarok, kb 3-4 óra konkrét munka van egy nap, ami akkor sem megerőltető, ha sűrű a halottak száma, tekintve, hogy egy elfekvőről beszélünk. 

Még otthon keressél angol önéletrajz mintákat, ird át magadra, és javaslom, hogy kezdetnek a szakmádat, vagy takaritás, raktári munka, konyhai munkával kapcsolatos tapasztalatot rakj bele. Nem baj ha picit ferditesz. Viszont legyen egy angol referencia embered, és irj bele egy magyart is akinek van mélcime. Beválik, és csak tudom. :-) Nyomtasd ki legalább 50 példányban, elfogy gyorsan meglátod.

Ha már kiértél, javaslom, hogy a 3 nevű mobilszolgáltatónál vegyél egy skype telefont 30 fontért, mert ingyen tudsz a családdal kommunikálni. A városban séta közben, vagy akár a tengerparton sütkérezve. A szolgáltatás ingyenes, és az MSN is ingyen van. :-)

Aztán már csak az a dolgod, hogy keress, találj, és dolgozz.

sok sikert!

 Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem dolgozni az elfekvőben, aztán a kerry food éjszakai műszakjában. Na itt kezdődtek a gondok. Egy kicsit elszámoltam magamat. Egy-két napot még kibirok ébren, de péntek este tiztől kedd reggel hatig nem fogom birni. Mivel szeretném a lányomat felnevelni, még szeretnék gyerkőcöket, és a feleségemet sem kéne özveggyé tenni, cseréltem az elfekvőbeli váltótársammal.

Igy most már hétfőn szerdán és szombaton fogok dolgozni. Ami azért jó, mert igy tudok pihenni az éjszakai műszak után, ha nem kell mennem az elfekvőbe. Tehát kezdenek összeállni a dolgok, és most ugyan a fáradtság miatt kicsit depis vagyok, és rettenetes honvágyam van. De már csak 6 hét van hátra, és magamhoz szoritom a kislányomat, és a feleségemet. Azaz teljesen pontosan 39 nap múlva indulok haza!

Egy apró kitérő: Ha az olvasók között van, aki szeretne angliában dolgozni, és élni, én karácsonykor megyek haza, és a kerry food-os takaritói állásomat szivesen átadom Poole-ban. Én valószinűleg nem jövök vissza, mert a családom fontosabb!

Tehát akit érdekel az jelezzen a smukki@freemail.hu e-mail cimen, vagy vegye fel ezt a cimet msn-en. 

 Na szóval az úgy kezdődött, hogy a wc pucolós állás nem jött össze, mert a gyökér ember nem jött el. Igy jártam. Cserébe a Kerry Food-ban közöltem, hogy most akkor csak éjszaka tudok dolgozni, mert hétvégén és hétfőn nappal fogok dolgozni, és igy nem tudok bemenni délután hatra kezdeni. Erre közölték, hogy akkor kivül tágasabb. Egy kicsit el is keseredtem, bár fizetni mélg nagyon nem sikerült nekik, de majd azt is behajtom valahogy. Végül megkért az unokanővérem, hogy helyettesitsem ma, mert nem érzi jól magát, és pihenne este. Felhivtuk az agency-t, aki a munkáltatóm jelenleg, és közölték, hogy délután kettőre menjekbe csütörtökön, mert mehetek éjszaka dolgozni. Királyság! Ezt sem csinálják meg sok embernek!

De a mai slusszpoén. Bementem egy állásközvetitőhöz, akinél az első hölgy adott munkát, és a kezembe nyomta a nyomtatványokat, és a szerződést, meg ilyesmit. Ki is töltöttem, aláirtam a szerződést, az utalási nyomtatványt és minden egyebet. Mire visszaértem egy hülye picsa őlt a lány helyén, mert az elment ebédelni vagy valahova. A lényeg,hogy ez a lengyel pina elkezdett kérdezgetni, válaszoltam is neki, de egy kérdése volt, amit képtelen voltam leforditani. Később megértettem, de közölte velem, hogy ehhez a raktárban rakodó álláshoz magas szintű angol kell, amihez én még keveset beszélek. Nem baj. Azért is bemegyek megint holnap, és az első bigével lezsirozok mindent, ééegfeljebb szétszakadok a melótól. :-)))

Rám fér.

December 22.-én megyek haza hajnalban. Valszeg már hétfőn este felmegyek Londonba, és ülök a reptéren kb 8 órát. De aztán vár a kis feleségem, és a kislányom!!!!

Na szóval az úgy volt, hogy ma bementem Nicola-hoz, aki a hr-es az care cemter-ben, és aláiratta velem a szerződést, a rendőrségi átvilágitásba való beleegyező nyilatkozatot, és közölte a munkaidőt. Az nem semmi, szombat, vasárnap, hétfőn kell dolgoznom csak 9-19 óráig. Óránként nettó 5 fontért. Szóval le leszek káderezve. :-)))

Csak nem a 3/3 hanem az Mi5, és ez micsoda megtiszteltetés. De ami ennél is királyabb, nem takaritanom kell, hanem konyházni, vagy ahogy a seregben mondtuk, csellózni!

De már megkérdezték mikor akarok hazamenni a családomhoz, hogy ne legyen ebből fennakadás, és kavar. Aztán hivott a buditakaritós pali, hogy Southamptonban ragadt, és igy csak kedden tudunk megbeszélni mindent. Azaz kedden 11kor tali a Dolphin center melletti buspályaudvaron a köz wc előtt. Legalább közvetlenben látom a témát. :-) Meg megkapom a tréninget. Úgyis mindig ezt hiányoltam az értékesitő munkáimban. :-)

Ha az összejön akkor, már csaka délelőttjeimet kell valami melóval kitöltenem, és el is telt a 7 hét. December 23.-án megyek haza a kiccsaládomhoz, az öreg isten haragja sem fog tudni visszatartani ettől!

Nagyon hiányoznak, és hihetetlen mennyire szeretem Őket. Az drága kis Feleségemet, és a gyönyörű kislányomat!!!

Gyerünk!

 Úgy néz ki a dolog, hogy a városi közretyókat is én fogom takaritani napi 6 órában, plusz vasárnap reggel hattól este tizig. Szóval feltörtem, és a szarból fogok aranyat csinálni. Szó szerint. :-)

Kapok egy verdát elvileg, és azzal járom a várost, és takaritok, meg új budipapirt rakok ki, meg ilyenek. Azért az egyetemen nem erről álmodoztam. De igy naponta tudok dolgozni 8-10 órát, és viszonylagosan szabadon tudok mozogni. Ez is valami. Szóval megy ez mint az ágybavizelés, A családom, a szüleim rajtam röhögnek, de ha ez az ára, akkor meg kell tenni a jövőért. 

 Hétfőn egy helyi elfekvőben fogok részmunkaidőben takaritani a szendvics pakolás mellett, de legalább jogosult leszek a jövedelempotló támogatásra. :-)

Éljen az angol liberalizmus:-)!!!! Egy évig kiegészitik ezt a jövedelmet a minimálbéres teljes munkaidős fizetésre, mi ezm ha nem kánaán. Pláne ha kiköltözik az én kis családom. Akkor jár a gyerek után is rengeteg támogatás, és miattam az állam fizeti az angol nyelvtanfolyamot a feleségemnek. Ráadásul tengerpart, meg a Hully-Gully. Azt hiszem kezdem szeretni az itteni életemet. Mindig tiszta a levegő, és jó az idő. Még mindig nyitott ablaknál alszunk, mert annyira nincs hideg. Még a legnagyobb télben is csak kb 5 fok van. Alog esik az eső, de akkor alatomosan lentről felfelé is tud esni. :-)

Szóval szeretek itt lenni, de a családom rettenetesen hiányzik. Szeretnék már velük lenni, átölelni őket, császkálni, és együtt vacsorázni, reggelizni. Átélni azt, hogy a kislányom reggel a nyakamba ugrik, és azt mondja, szeretlek apa. Este összebújni a feleségemmel, egymás karjaiban elaludni, és reggel mosolyogva ébredni. Ez még csak álom, de nemsokára megvalósul.

Kezd végre rendesen beindulni itt az élet, de az igazi roham még csak ezután várható. :-)

 Szóval jól alakulnak a dolgok. Reggel kilenckor telefonos állásinterjún kell bebizonyitanom, hogy remek takaritói supervisor vagyok. Ez pedig igy van. ;-)

Szóval reggel hivom, és meglátjuk. Napi 5 órás munka, és nagyon jó bér. Igy meg már két munkahelyem van, ráadásul, egy étteremben még mosogatni is mehetek szombat-vasárnap. Két diplomával laza melót végzek. :-))))

De ennek is meg van az előnye. Helyreteszi a dolgokat az ember fejében. A lényeg viszont az,hogy rendben mennek a dolgok a családban, és a feleségemmel is sikerült mindent megbeszélni. Azt hiszem, most egy kicsit fellélegezhetek, és nyugodtan tudok dolgozni, és ha előbb nem, karácsonykor átölelhetem a családomat. A kislányomat és a feleségemet.